Nem volt tanácsos nagyon feltűnősködni az NDK-ban, mert könnyen megüthette a bokáját az ember. Igazán rosszul akkor járt, ha kiderült róla, hogy homoszexuális. Erről szól két német rendező Out in Ost-Berlin - Lesben und Schwule in der DDR című érdekfeszítő dokumentumfilmje, amelyben tizenhárom homoszexuális ember emlékszik vissza fiatal éveire.

A vasfüggöny leomlása előtt keletnémet melegnek lenni sem egyszerű nem volt, sem kalandos, inkább csak szörnyen kellemetlen. Miközben a szcéna tagjai nagy erőfeszítések árán igyekeztek megismerni egymást, a Volkspolizei és a Stasi (rendőrség és a német állambiztonsági minisztérium) legalább ilyen lelkes volt - derül ki Jochen Hick és Andreas Strohfeldt dokumentumfilmjéből, amelyet a Berlinalén mutattak be. Azzal pedig, hogy Kelet-Németországban 1968-ban megszüntették a melegek büntethetőségét, az NDK nem lett a szivárványtolerancia fellegvára, Berlin pedig még messze nem volt az a befogadó melegmetropolisz, ami ma. A keletnémet vezetés a berlini fal leomlásáig hangoztatta, hogy a homoszexuálisok deviánsak, veszélyeztetik a közerkölcsöt, és hogy általában nem lesz ez így jó. Megtűrte ugyan őket a rendszer, de tolerálni nem tolerálta.